Mi a proli?

Mostanában gyakran előkerült beszélgetéseink során egy bizonyos szó. A proli kifejezés ebben kontextusban és e köznyelvi formában nem fizikai munkást vagy konkrét társadalmi réteget jelöl, inkább egy fajta hozzáállást, világszemléletet, magatartást. A „proli” ugyanúgy egy viselkedési séma, ahogy a „paraszt” – tudjuk mi az, amikor valaki parasztul viselkedik, tehát hitvány módon cselekszik, beszél, vagy mutatja magát, nem pedig földműveléssel keresi kenyerét. Ezt az utóbbi, szószerinti értelmezést hanyagolom az esszé hátralévő részében és az előbbi, képletes értelmezésre fókuszálok.

Prolinak nevezzük azt az embert, aki valamilyen oknál fogva emberi értelmét és méltóságát az ezekre adott kapacitás abszolút minimumán tartja. Egy prolinak nem célja a műveltségének vagy tájékozottságának fejlesztése, sőt, ezeket inkább hátránynak vagy egyenesen idegen és fenyegető jelenségnek tartja.

  1. Hátrány, hisz szemében az erősebb kutya baszik és egy ember nem lehet egyszerre „erős” (az erő itt naiv/primitív értelmezéssel szigorúan fizikai erőt jelent) és „okos.” Ez a két jellemvonás az ő fejében összeegyeztethetetlen: az erő és értelem két olyan dimenzió, aminek nincs metszete. Kivételt csak az olyan esetek képeznek, amikor valakit az élet iskolája tett „okossá.”
  2. Idegen és fenyegető, mert aki ilyen „fegyver” birtokában van, mint a proli számára lehetetlenül távol lévő információ vagy intellektus, az már biztosan forral valami rosszindulatú tervet. Hisz egy „erősebb kutya baszik” világban mi mást tenne az ember?

A proli nem rugalmas szociális helyzetekben, minden interakció az ő primitív keretrendszerén belül történik. Korábban említettem az élet iskolája kifejezést. Ezzel rokon értelmű az utca iskolája, ami egy fajta street smart tájékozottságot, találékonyságot, agyafúrtságot és intuitív ravaszságot jelent. Az egyetlen értelem, amit a proli megbecsül, az ez a fajta értelem, pontosabban ennek egy leegyszerűsített, hanyagabb, vulgáris formája.

A tapasztalat az, amivel megismerjük a körülöttünk lévő világot. Minden ember számára létfontosságú az élete során felhalmozott tapasztalat, mely a túléléshez szükséges tudásunk gerincét képzi. Folyamatos észlelésünk és tapasztalásunk pedig a legjobb eszköz, mely segít tájékozódni életünk mostoha körülményekkel és előreláthatatlan eseményekkel tűzdelt aknamezőjén. Ennek az eszköznek a hasznosságát senki sem vonja kétségbe. Egy proli viszont azért becsüli kizárólag a tapasztalatot, ezen belül is csak a sajátját, mert ehhez nem kell különösebb erőfeszítést tenni – az élet úgyis „megtörténik” mindenkivel, aki él – bárki elszenvedhet különféle élethelyzeteket és borzasztó nehézségeket, ami sajnálatos lehet, de még nem garantálja azt, hogy tapasztalatából helyes következtetéseket von le, vagy hogy egyáltalán gondolkozik és introspektív módon mérlegeli ezeket a tapasztalatokat, hasznos tudássá alakítva azokat. Az élet iskolája egy proli esetében egyszerűen annyi, hogy „történnek velem dolgok, ezért joggal nevezem ki magam e dolgok szakértőjének, egyébre nincs is szükségem.”

Ezt a kolerikus, öncélú, anti-intellektuális hozzáállást fokozza még egy frusztráció, ami abból adódik, hogy más ember kemény munkával és szellemi erőfeszítéssel nem tapasztalati jellegű tudásra, műveltségre, esetleg képesítésekre is szert tesz. Ezek egy proli számára annyira megfoghatatlan és távol eső dolgok, hogy kitalálták a saját „utcadiplomájukat” az akadémiai értelem kontrája gyanánt. A sajnálatos igazság az, hogy ez az utcadiploma még az igazinál is kevesebbet ér (ez pedig nagy szó, mert mai világunkban az ember jóformán segget törölhet egyetemi diplomájával) és jó esetben is csak kevés helyzetben hasznos. A proli által ismert komfortzónából kilépve már inkább árt, a berögződött viselkedések taszítják a más kulturális háttérrel rendelkező embereket.

A proli egyszerű és közvetlen célokat tűz ki maga elé: apró előnyöket szerezni az életben, melyet versenynek, illetve zéró összegű játéknak (játékelméleti fogalom: zéró összegű az a játék, amelyben a játékosok csak egymás kárára növelhetik nyereségüket) tekintenek. A hazudozás, mások átverése, rászedése, lehúzása teljes mértékben jogos és indokolt lépés, hisz az ő fejükben mindenki ezt csinálja. Ha munkavégzésről van szó, a fizetés átvétele az egyetlen cél. A jó produktum megalkotása, konstruktív tapasztalatszerzés, becsületes együttműködés, korrekt üzletkötés, embertársak segítése, stb. mind nevetséges időpazarlást jelentenek, mint minden, ami nem öncélú haszonszerzés. A proli lefelé tapos, fölfelé nyal.

A proli ritkán mutat együttérzést; ha igen, akkor azt valamilyen hátsó szándékkal teszi, például egy arra fogékony ember átverése érdekében. Az ő fejében bármi egyéb esetben az empátia csak hátrány, az érzelmek kimutatása szintúgy. Ebből fakad egy újabb proli jellemvonás: az érzelmi intelligencia hiánya, a szellemi éretlenség egyik formája. Ha valaki egész életében elfojtotta érzelmeit és sosem tanulja meg egészségesen kezelni őket, vagy éveken át alkoholizmussal, kötekedéssel, lehúzogatással, mások manipulálásával és egyéb szarháziságokkal próbál uralkodni érzelmei felett és racionalizálja saját tisztességtelen viselkedését, kétségkívül bizonyos önmaga által okozott fogyatékosságokkal nehezíti meg saját életét és közvetett módon környezetéét is. Ennek egyik példája az, hogy minden olyan gesztust, ami számukra idegen, személyük ellen irányuló támadásnak vélnek, pedig a valóságban lehet, hogy baráti szándék vagy egyszerű közömbösség van mögöttük.

Mégis, milyen oknál fogva gondolkodnak, viselkednek így a prolik? Nagyon valószínűnek tartom, hogy sokan életkörülményeik és/vagy neveltetésük áldozatai. Egy olyan környezetben, ahol az ember mindennapos konfrontációknak, szellemi vagy fizikai abúzusnak van kitéve, a túlélés érdekében úgy torzítja a jellemét és viselkedését (különösen ha fiatal), hogy ezt a büntetést jobban képes legyen tűrni. Ha az illető ez idő alatt egyedül olyan érvényesülésre képes viselkedési modellekkel találkozik, amik feslett erkölcsűek és alantas érdékrendeket idealizálnak, ezek szolgálnak majd számára minta gyanánt: a keményfejű kan, a kamu alfahím, a büdös proletár, aki munkából hazaérve jól elveri az asszonyt, bever négy-öt sört és szotyolát köpködve nézi a meccset. Hosszú távon ez a torzulás megváltoztatja az abúzust elszenvedő személy világképét: hajlamos lesz azt hinni, hogy mindenhol ugyanezekkel a tanult viselkedési sémákkal tud majd érvényesülni, felülkerekedni minden problémán és „erősebb kutya” lenni a világban. A világ viszont szerencsére nem így működik, mert valójában sosem az erősebb kutya baszott: még egy naiv formában darwinista értelmezésű világban is csak a legjobban alkalmazkodó kutya baszik. A proli világában pedig leginkább senki.

2020 július